„Majd szólunk a munkavédelmisnek és megoldja...”
Ezt a mondatot valószínűleg minden munkavédelmi szakember hallotta már. Hiányzik egy korlát, problémás egy közlekedési útvonal, nem megfelelő a védőeszköz-használat, vagy bizonytalan a helyzet egy géppel kapcsolatban, és valahogy automatikusan egyetlen ember feladata lesz az egész.
Pedig a munkavédelem nem egy különálló feladat, amit időnként át lehet adni valakinek. A biztonság a mindennapi működés része: ott van a vezetői döntésekben, a munkaszervezésben, a dolgozók viselkedésében, az oktatásban és abban is, hogyan reagál egy szervezet egy észrevételre.
A munkavédelem nem csak a munkavédelmis dolga. Akkor működik igazán, ha mindenki tudja, mi a saját szerepe benne.
Röviden
A munkavédelmi szakember szakmai támogatást ad, feltárja a kockázatokat, javaslatot tesz, ellenőriz és segít megfelelő intézkedéseket kialakítani. De nem lehet egyszerre minden munkaterületen, minden műszakban és minden döntésnél jelen.
A jogszabály is egyértelmű abban, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért a munkáltató felel. A munkavállalók saját munkavédelmi kötelezettségei ezt a felelősséget nem csökkentik.
A valódi biztonság ezért nem egyetlen szereplő teljesítményéből, hanem egy működő rendszerből születik.
A „majd a munkavédelmis intézi”-hozzáállás nem rendszer
Képzeljünk el egy egyszerű helyzetet!
Egy műszakvezető észreveszi, hogy az egyik gyakran használt közlekedési útvonal burkolata megsérült, és már botlásveszélyes. Ilyenkor nem az a jó működés, ha készül róla egy fotó, továbbküldik a munkavédelmi szakembernek, majd mindenki ugyanúgy használja tovább a területet a következő bejárásig.
A jó rendszerben a vezető tudja, milyen azonnali intézkedés fér bele a saját döntési körébe, a dolgozó tudja, hogy a veszélyt jeleznie kell, a munkavédelmi szakember pedig segít abban, hogy ne csak a tünet tűnjön el, hanem az ok is rendezve legyen.
Ha viszont minden munkavédelmi kérdés automatikusan egyetlen emberhez kerül, a szervezet lassúvá válik. Ennél is nagyobb probléma, hogy a munkatársak egy idő után azt tanulják meg:
"A biztonság valaki más feladata".
Ki mit tesz hozzá?
A szerepek nem egyformák, és nem is kell annak lenniük.
A munkáltató feladata, hogy megteremtse a biztonságos munkavégzés feltételeit, biztosítsa a szükséges erőforrásokat, és olyan működést alakítson ki, amelyben a veszélyeket felismerik és kezelik. A munkavédelmi törvény a veszélyek elkerülését, a nem elkerülhető veszélyek értékelését és azok keletkezési helyükön történő leküzdését is a munkáltatói feladatok között határozza meg.
A munkavállalóknak szintén van saját szerepük. A jogszabály szerint csak biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a szabályok és utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhetnek munkát.
A munkavédelmi szakember pedig mindehhez szakmai rendszert ad: kockázatot értékel, oktat, ellenőriz, javaslatot tesz, segít a megfelelő megoldások kiválasztásában, és bizonyos feladatokat jogszabály alapján kizárólag megfelelő szakképesítéssel rendelkező személy végezhet.
Ezek a szerepek nem helyettesítik, sokkal inkább kiegészítik egymást.
A biztonsági kultúra a hétköznapi reakciókban látszik
A munkavédelmi kultúrát könnyű nagy szavakkal leírni, de a valóságban sokkal kisebb helyzetekben mutatkozik meg.
Mi történik akkor, amikor valaki azt mondja:
„Ez így szerintem nem biztonságos.”
Kap egy vállrándítást? Azt hallja, hogy „mindig így csináltuk”? Vagy valaki tényleg megnézi, mi a probléma?
Egy szervezet sokat elárul magáról azzal, hogyan reagál egy jelzésre. Ha egy munkavállaló azt tapasztalja, hogy az észrevételének van következménye, nagyobb eséllyel fog szólni legközelebb is. Ha viszont ugyanaz a probléma újra és újra visszatér, a rendszer lassan azt tanítja meg neki, hogy felesleges jelezni.
Ezért a munkavédelem egyik fontos fokmérője nem az, hogy hány szabályzat van egy cégnél, hanem az, hogy mi történik, amikor valaki észrevesz valamit.
Mitől kezd valóban működni?
Nem attól, hogy minden dolgozóból munkavédelmi szakembert csinálunk. Nem ez a cél.
Sokkal inkább attól, hogy mindenki számára világos legyen, mit kell észrevennie, mit tehet meg önállóan, mikor kell megállnia, kinek kell jeleznie, és mi történik a jelzés után.
Ehhez a vezetőknek is érteniük kell a saját szerepüket. Egy műszakvezetőnek nem kell jogszabályokat fejből idéznie, de tudnia kell felismerni, ha a munkavégzés feltételei már nem biztonságosak. Egy dolgozónak sem kell szakértővé válnia, de tudnia kell, hogy egy veszélyes helyzetet nem kell csendben elfogadnia.
A munkavédelmi szakember pedig akkor tud igazán jól dolgozni, ha nem minden problémát neki kell egyedül megoldania, hanem egy olyan szervezetet támogat, amely maga is képes reagálni.
A jó munkavédelmi rendszer akkor is működik, amikor a munkavédelmis éppen nincs ott.
GYIK
Akkor ki felel a munkavédelemért?
Jogilag az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért a munkáltató felel. Ettől függetlenül a vezetőknek, a munkavállalóknak és a munkavédelmi szakembernek is megvan a saját feladata és felelőssége a rendszer működtetésében.
Mit csinál akkor a munkavédelmi szakember?
Szakmai tudásával támogatja a munkáltatót: felismeri és értékeli a kockázatokat, megfelelő intézkedéseket javasol, oktat, ellenőriz, és segít olyan rendszert kialakítani, amely a gyakorlatban is működik.
Mit tehet a munkavállaló, ha veszélyes helyzetet lát?
A veszélyes vagy rendellenes helyzetet jeleznie kell, és a tőle elvárható módon együtt kell működnie annak megszüntetésében. A lényeg azonban nem csak a jelzés: a szervezetnek reagálnia is kell rá.
Együtt, közösen
A jó munkavédelmi rendszer nem attól jó, hogy a munkavédelmi szakember minden problémát személyesen megold, hanem attól, hogy a vezetők tudják, mikor kell intézkedni, a munkavállalók mernek jelezni, a felmerülő problémák nem vesznek el a napi működésben, és a szakmai támogatás ott van, amikor valóban szükség van rá.
A HSE Vision-nél ezért nem egyszerűen dokumentációt készítünk vagy hibákat keresünk. Olyan munkavédelmi működés kialakításában támogatjuk partnereinket, amely nem egyetlen ember vállán nyugszik, hanem beépül a mindennapi döntésekbe.
Nem helyetted. Veled.
- Balázs