Van az a pillanat, amikor valaki észreveszi, hogy valami nincs rendben.
Egy korlát meglazult. Egy gép furcsán működik. Valaki nem megfelelően használ egy munkaeszközt, vagy egyszerűen kialakult egy olyan helyzet, amelyről mindenki érzi, hogy előbb-utóbb baj lehet belőle.
A veszélyt tehát látják, mégsem biztos, hogy bárki szól a végén.
Elsőre könnyű lenne ezt érdektelenségként vagy felelőtlenségként értelmezni. A valóság azonban ennél általában összetettebb. Ahhoz ugyanis, hogy valaki jelezzen egy problémát, nemcsak azt kell tudnia, hogy hol és hogyan teheti meg, azt is el kell hinnie, hogy van értelme jelezni.
A munkavállaló nem azért fog szólni, mert van rá nyomtatvány, hanem azért, mert elhiszi, hogy a jelzésével történik is valami.
A szabály önmagában még nem teremt bizalmat
A munkavédelmi törvény egyértelműen fogalmaz: a munkavállaló köteles a veszélyt jelentő rendellenességről vagy üzemzavarról azonnal tájékoztatni a munkáltatót, és a tőle elvárható módon intézkedni vagy intézkedést kérni. A jogszabály azt is kimondja, hogy a munkavállalót nem érheti hátrány azért, mert a biztonságos munkavégzés érdekében fellép, vagy jóhiszeműen bejelentést tesz.
Papíron tehát világos a helyzet.
A mindennapi működésben viszont a munkavállaló nem feltétlenül jogszabályi paragrafusok alapján dönt arról, hogy megszólal-e. Sokkal inkább abból indul ki, amit korábban tapasztalt.
Mi történt legutóbb, amikor valaki szólt? Megköszönték neki? Megnézték a problémát? Kapott visszajelzést? Vagy azt hallotta, hogy „ne problémázz, eddig sem volt belőle baj”, esetleg egyszerűen nem történt semmi?
Ezek az apró reakciók hosszú távon sokkal erősebben alakítják a jelentési kultúrát, mint bármelyik plakát vagy eljárásrend.
Miért maradnak csendben?
Nem mindig a félelem a fő ok.
Van, aki nem akar kellemetlenséget okozni a kollégájának. Más azért nem jelez, mert nem biztos benne, hogy amit lát, valóban veszélyes-e. Előfordul, hogy valaki úgy érzi, az adott helyzet túl jelentéktelen ahhoz, hogy „ügyet csináljon belőle”.
És van egy ennél veszélyesebb állapot is: amikor a rendellenesség egyszerűen megszokottá válik. Ha minden nap át kell lépni ugyanazt a kábelt, egy idő után már nem feltűnő. Ha egy védőkorlátot rendszeresen félretolnak a munka miatt, lassan természetessé válik. Ha egy gép hetek óta ugyanazt a furcsa hangot adja, előbb-utóbb az lesz a normális.
Ilyenkor nem feltétlenül arról van szó, hogy a dolgozók nem törődnek a biztonsággal. Lehet, hogy a szervezet egyszerűen megtanította őket arra, hogy bizonyos eltérések a mindennapi működés részei.
Éppen ezért a jó munkavédelmi rendszer nemcsak azt kérdezi:
„Miért nem szólt senki?”
Hanem azt is:
„Mit tanítottunk eddig arról, mi történik akkor, ha valaki szól?”
A vezető reakciója többet számít, mint gondolnánk
Képzeljünk el egy egyszerű helyzetet!
Egy kolléga jelzi a műszakvezetőnek, hogy szerinte az egyik útvonalon nem biztonságos a közlekedés.
A vezető válasza lehet:
„Most nincs időnk ezzel foglalkozni.”
Vagy:
„Köszönöm, nézzük meg.”
A két mondat között néhány másodperc a különbség, mégis teljesen más üzenetet közvetít.
Az első nemcsak az adott problémáról szól. Azt tanítja meg, hogy a termelés fontosabb, a jelzés pedig kellemetlenség.
A második viszont akkor is értékes, ha a végén kiderül, hogy nincs szükség nagyobb intézkedésre. A dolgozó ugyanis azt tapasztalja, hogy a jelzését komolyan vették.
Ezért a biztonsági kultúrát nem lehet kizárólag a munkavédelmi szakemberre építeni. A közvetlen vezetők reakciói naponta formálják.
Nem minden bejelentésből kell nagy ügyet csinálni
A másik véglet sem jó.
Ha minden apró észrevétel hosszú adminisztrációt, vizsgálatot és többoldalas jelentést indít el, azzal könnyen elérhetjük, hogy a dolgozók inkább nem jeleznek.
A rendszernek egyszerűnek kell lennie.
Egy kisebb probléma sokszor helyben megoldható. Más esetben munkavédelmi szakembert, műszaki segítséget vagy vezetői döntést kell bevonni. A lényeg, hogy egyértelmű legyen, mi történik az észrevétellel.
A munkavállalónak nem feltétlenül kell látnia a teljes háttérfolyamatot, de jó, ha kap valamilyen visszajelzést:
„Megnéztük.”
„Intézkedtünk.”
„Most ezt tudjuk megoldani.”
„Ehhez több idő kell, de folyamatban van.”
A lezárás hiánya könnyen azt az érzést kelti, hogy a jelzés eltűnt valahol a rendszerben.
Mitől működik egy jó észrevételi rendszer?
Nem elsősorban a formától.
Lehet papíralapú, digitális, névvel vállalt vagy bizonyos esetekben anonim. Ezek mind fontos szervezési kérdések, de önmagukban egyik sem teremti meg a működést.
Sokkal fontosabb, hogy a munkavállaló számára világos legyen, mit érdemes jelezni, és ne csak a már kialakult veszélyes helyzetekről gondolkodjunk. Egy majdnem bekövetkezett baleset, egy nehezen betartható munkafolyamat vagy akár egy egyszerű ötlet is értékes visszajelzés lehet.
A másik kulcs a reakció. Ha valaki jelzést tesz, annak legyen gazdája, és lehetőség szerint legyen látható eredménye is.
Végül pedig fontos, hogy a jó jelzéseket ne „árulkodásként”, hanem hozzájárulásként kezeljük.
A cél nem az, hogy minél több hibát találjunk, hanem az, hogy minél több információ jusson el hozzánk még azelőtt, hogy valaki megsérülne.
GYIK
Kötelező a munkavállalónak jeleznie a veszélyes helyzeteket?
Igen. A munkavédelmi törvény szerint a munkavállalónak a veszélyt jelentő rendellenességet és üzemzavart azonnal jeleznie kell a munkáltató felé, illetve a tőle elvárható módon intézkednie vagy intézkedést kérnie.
Lehet hátránya annak, aki munkavédelmi problémát jelez?
Jóhiszemű munkavédelmi fellépés vagy bejelentés miatt a munkavállalót a törvény szerint nem érheti hátrány.
Az anonim bejelentés a legjobb megoldás?
Nem feltétlenül. Bizonyos szervezetekben sokat segíthet, máshol egy nyílt, bizalmon alapuló rendszer lehet hatékonyabb. A legfontosabb nem önmagában a bejelentés módja, hanem az, hogy a kollégák merjenek jelezni, és tapasztalják, hogy a visszajelzéseiknek van következménye.
A jelzés csak az első lépés
A dolgozói észrevétel lehet az egyik legértékesebb munkavédelmi információforrás, hiszen azok veszik észre először a mindennapi működés apró változásait, akik nap mint nap ott dolgoznak.
Ehhez azonban olyan környezet kell, ahol érdemes megszólalni.
A HSE Vision nemcsak a veszélyek feltárásában, hanem olyan munkavédelmi folyamatok kialakításában dolgozik együtt partnereivel, amelyekben az észrevételek eljutnak a megfelelő helyre, követhetők, és valódi intézkedés lehet belőlük.
A jó munkavédelmi rendszer nem attól működik, hogy minden problémát a szakember talál meg, hanem attól, hogy aki előbb észreveszi, mer szólni róla.
Nem helyetted. Veled.
- Balázs